előző kötet

|

következő kötet

Hírlapüzletek, ahol a termék megvásárolható >>

1942 tavaszára a Német Hadseregnek sikerült olyan messzire előrenyomulnia a Szovjetunió területére, amelynél messzebb aztán a II. világháború során már sosem jutott. Ám a német hadigépezet a kezdeti sikerek után éppen megtorpanni látszott, ezért Hitler a következő egyértelmű parancsot adott: meg kell hódítani az Elbruszt. A Német Hadseregnek csupán egyetlen olyan egysége létezett, amely a siker reményével indulhatott a Führer parancsának teljesítésére. Ezt az egységet kérlelhetetlen keménység, páratlan ügyesség, a parancsnokaiba vetett töretlen hit és halált megvető bátorság jellemezte. A neve: Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag. Vajon sikerül-e a hegymászókból álló alakulatnak végrehajtani a Führer parancsát? Át tudnak-e jutni a partizánok gyűrűjén? Átvészelik-e a kíméletlen légi támadásokat? S a legjobbjaiknak végül marad-e annyi ereje, hogy feljussanak a csúcsra?

előző kötet

|

következő kötet

Hírlapüzletek, ahol a termék megvásárolható >>

A Wotan SS Rohamezredet kegyetlenül lemészárolták az Ardennek erdeiben. A régi gárdából csupán Schulze törzsőrmester maradt, akit csupa zöldfülű ágyútöltelékkel feltöltött alakulatával most éppen Magyarországra vezényelnek. A Führer elkeseredett tervének megfelelően a Vértes hegység hótól elzárt, jéggel borított, titkos átjáróján kell, hogy átvezesse Hitler híres-hírhedt, harckocsikkal megerősített elit alakulatát. A cél Budapest felmentése a szovjet Vörös Hadsereg barbár ostromgyűrűje alól. Mindannyian tisztában vannak az őrületes terv végrehajtásának képtelenségével, de azt is tudják, hogy kerül, amibe kerül, sikerülnie kell! Csakhogy nem gondolkodik mindenki ugyanígy. A német támadás lendülete megtörik a szovjetek ellenállásán, s a Führer tanácsadóira hallgatva taktikát változtat – feláldozva ezzel kedvenceit, a Wotan SS Rohamezred katonáit.

előző kötet

|

következő kötet

Hírlapüzletek, ahol a termék megvásárolható >>

A háború csak pár napja tört ki, mikor Hanssen kapitány az U-69 fedélzetén behatolt Scapa Flow-ba, a Brit Honi Flotta bázisára. Feladata nem a pusztítás, csak a felderítés volt. Dönitz, a német tengeralattjáró hadosztály parancsnoka ugyanis azt vette a fejébe, hogy megsemmisítő csapást mér az angol hajóhadra, mégpedig saját kikötőjében. Az U-69 tehát ezért merészkedett ilyen veszélyes vizekre. A sikeres küldetést követően a németek azonnal hazaindultak, de rájuk talált a Hardy nevű angol romboló. Az U-69 nem tudott elmenekülni előle a víz alatt, így a felszínre emelkedett, és rövid tűzpárbaj után torpedóival a tenger fenekére küldte az ellenséges hajót. 1939. szeptember 3-án értesült erről Sir Winston Churchill (ekkor az Admiralitás Első Lordja), és elrendelte Scapa Flow kiürítését. Ezzel a lépéssel, bár akkor még nem volt tisztában ezzel, megmentette Anglia felszíni flottájának nagy részét. A rombolóval folytatott harcban megsérült U-69 folytatta hazaútját, de még korántsem ért véget a kálváriája.