Páncélosok
| (17. kötet: Harckocsik a második világháborúban)
Az első világháborúban bemutatkozott páncélosok 1939-re a szárazföldön vívott ütközetek kulcsszereplőivé váltak. A gyorsan mozgó, nagy tűzerővel felruházott, páncéllemezek által védett harckocsik feladata volt a védelmi vonalak áttörése és a mélységi behatolás megvalósítása, a győzelem legfontosabb feltételeinek megteremtése. A sorozat 17. kötetében bemutatásra kerülnek a korszak meghatározó típusai és harcászati eljárásai, a páncélosok alkalmazásának mesterfogásai. A könyv a lengyel hadjárattól egészen a csendes-óceáni hadszíntérig kíséri a harckocsik történetét, és híres eseményeket helyez merőben új megvilágításba... További ízelítő a tartalomból:
|
 |
||||||
 
|
Az amerikai védelmi minisztérium a partraszállás előtt csupán havi hétszázalékos harckocsiveszteségre számított. Azonban 1944 júniusa–augusztusa folyamán ez elérte a 25 százalékot, ebbe a páncélvadászokat nem számolták bele. Az anyagi veszteségek pótlása gyorsan, általában 24–48 óra alatt megtörtént, és az amerikai szerelők is nagyszerű munkát végeztek. Jól példázza ezt a 3. páncéloshadosztály európai statisztikája: az alakulatnak összesen 1348 M4 Shermanjét lőtték ki a hadszíntéren, de ebből 700-at újra harcba tudtak vetni. A kiképzett katonák pótlása azonban már sokkal nehezebb feladat volt... | ||||||
